Eltelt egy kis idő mióta
utoljára blogoltam. Nem vagyok benne teljesen biztos miért hagytam abba –
részben a bűntudat miatt. Lou Reed meghalt, és egy blogot kellett volna írnom
róla, de helyette egy cikket írtam a Guardian-nek arról, hogy mit jelentett
számomra a zenéje.
És aztán olyan sok minden történt, és én egyikről sem írtam, míg végül lehetetlen volt nyomon követni. De nem aggódtam, mert ott volt a Twitter, és ott volt a Tumblr, és az emberek látták, hogy éppen mi a helyzet velem.
Egy epikus ételmérgezés ellenére, túléltem a World Fantasy Convention-t az Egyesült Királyságban és Los Angeles-be mentem egy konferenciára a mágikus történelemről, ahol meginterjúvolhattam JJ Abrams-et és Doug Dorst-t az S című könyvükről a BBC 2 Newsnight-nak. Nem hiszem, hogy nagy karrier vár rám, mint riporter, de jó szórakozás volt és a BBC kérdései mellett a saját kérdéseimet is feltettem.
Volt egy születésnapom, olyan csendes féle, otthon. Találkoztam a kutyámmal
és a barátaimmal és megmelengettem a kezem egy máglya tűzénél.
Volt egy beszélgetésem a Rubin Museum-ban Laurie Anderson-al (amerikai művész, zenész, egyiptológus, a nemrég elhunyt
Lou Reed felesége. Lettie). Beszélgettünk az Ignorance című kiállításról. Inspiráló
és varázslatos volt.
Volt két ’EGY ESTE NEIL-EL ÉS AMANDÁVAL’ előadás New York-ban a Town
Hall-ban. Az első teljes káosz volt, és Amanda imádta, én pedig nem. A második
tökéletesen szerkesztett volt és tervszerűen zajlott, és én imádtam, Amanda
pedig nem. (A második November 23.-án volt, amikor a Doctor Who 50.
évfordulója: Amanda és én megnéztük a The Day of the Doctor 3D-s vetítését, és
imádtam. Arthur Darwill (brit színész, a Doctor Who korábbi évadaiban Rory
megformálója. Lettie) csatlakozott hozzánk a színpadra és plakátokat tartott az
előadáson.
Voltam a WBUR-on Tom Ashbrook-al, és a Sandman:
Overture-ről beszélgettünk.
A Hálaadást Amanda barátaival, a
családdal és a Cloud-Club-os barátokkal töltöttem a Massachusetts-i Cambridge-ben.
Volt egy beszédem a kreativitásról a C.A.V.E. Konferencián Las Vegas-ban és eltöltöttem egy kis időt Skottie Young-al és Dave Gibbons-al, és elmentem megnézni a LOVE-ot Skottie-val és Joe Quesada-val.
Három napra Angliába mentem. Pompás időt töltöttem el ott, felolvastam egy levelet Kurt Vonnegut Jr-tól a Reading Agency Benefit-en, sztár fellépőkkel, és voltam egy aukción Gillian Anderson-al, Benedict Cumberbatch-el, és Nick Cave-el. Több mint 11 ezer fontot gyűjtöttünk a Reading Agency-nek.
Erről itt olvashatsz, és megnézheted Benedict-et és Gillian-t egy levél felolvasó akcióban: http://readingagency.org.uk/adults/news/cumberbatch-cave-anderson-and-gaiman-join-together-in-praise-of-letters.html
A következő estén volt a National Book Awards, amit a Specsavers szponzorált. Három kategóriában voltam jelölt – Az év szerzője (Óceán az út végén), Az év gyerekkönyve (Fortunately the Milk) és Az év hangoskönyve. Az év hangoskönyve kategóriában nyertem, az Óceán az út végén-el. Nyakkendőt viseltem, meg minden és nagyszerű volt.
A következő napon volt számos rejtélyes találkozom, például a United Nations High Council on Refugees-el, akiknek és akikkel remélem tehetek valami jót 2014-ben. Aztán visszajöttem az Egyesült Államokba.
Egyenesen New York-ba. Molly Oldfield felkért, hogy olvassam fel Dickens Karácsonyi énekét, én pedig beleegyeztem azzal a feltétellel, ha viselhetek viktoriánus öltözéket és Dickens-szakállat: emlékszem, hogy láttam a színész Emlyn Williams-et egy előadáson Charles Dickens-ről, jelmezben és szakállal, amikor kisfiú voltam. A dolog megtörtént, valószínűtlen és elbűvölő volt.
Az egészet meghallgathatod itt: http://www.nypl.org/audiovideo/charles-dickens-christmas-carol-neil-gaiman-and-molly-oldfield
Az ünnepeket a napon töltöttem,
a családdal, és még csodálatosabbá tette a tény, hogy az Óceán az út végén
jelölve lett Az év könyve díjra az Egyesült Királyságban.
...
...
És most az elkövetkezendő éven gondolkodom. Azt tervezem, hogy az első hat hónapban hanyagolom a közösségi médiát (itt beszéltem erről: : http://www.theguardian.com/books/2013/jun/14/neil-gaiman-social-media-sabbatical). Ez arról szólna, hogy többet írok, és kevesebbet kommunikálok a világgal. Itt az ideje.
Úgy tervezem, hogy többet blogolok itt, hogy felmelegítsem az ujjaimat, és az elmémet, és hogy fontos információkat osszak meg a világgal. És úgy tervezem, hogy kevesebbet foglalkozom a Tumblr-el, a Twitter-el és a Facebook-al, csak annyi időre, míg megosztom, hogy frissült a blogom.
Ha rendszeresen követsz a Tumblr-ön vagy a Twitter-en, vagy a Facebook-on, nagyon szívesen látlak itt. Ugyanaz vagyok, csak terjedelmesebb formában, mint 140 karakter. Jó móka lesz. Vagy olyan lesz, mint figyelni valakit, ahogy leszokik a cigarettáról.
