Miért kéne megnézned a TÉLI MESÉT és más mély gondolatok

Tegnap este elmentem megnézni a TÉLI MESÉT, a Mark Helprin nagyszerű regényéből készült filmet, amit Akiva Goldsman írt és rendezett.

 

Először is: nagyon, nagyon élveztem. Akiva fogta ezt a hatalmas és terjedelmes regényt, ami száz évet fog át, és kivette belőle azokat a részeket, amik ahhoz kellenek, hogy elmondhassa a történetet, amit el kell mondania. Szükségszerűen egyszerűsített rajta. Ez egy fantasy film démonokkal és angyalokkal és repülő lóval: van benne egy nemes betörő, egy gyönyörű, haldokló zongorista, egy nagyon rémisztő Russel Crowe, Will Smith ellopja a show-t, mint Lucifer, és New York, New York mindenek felett.

 

Másodszor, láttam egy-két előzetest, mielőtt elmentem megnézni. És az előzetes, nos, az előzetes félrevezető. Azt mondja neked, hogy ez egy szerelmi történet és nem az. Nem igazán egy szerelmes film, csak kis részben szól két vonzó ember szerelméről, akik csókolózni akarnak, bár talán ez egy Szerelmi történet (nagy Sz-el a Szerelemről, és arról hogy kit és mit szeretünk, és miért, és mit jelent meghalni azért, amit szeretünk.)

 

Ha szereted a fantasy-t, vagy New York-ot, vagy a mágikus realizmust, meg kell nézned. Tényleg látnod kell. (És el kell olvasnod a könyvet. És John Crowley regényét is a Little, Big-et, amit ugyanakkor adtak ki.) A közönség imádta.

 

Az egyetlen észrevételem, és panaszom a következő…

 

Van ez a dolog Hollywood-ban, amikor adsz nekik egy forgatókönyvet, amiben varázslat van, és az emberek a stúdióban, akik elolvassák, azt mondják: „Nem egészen értjük… eltudnád mondani a szabályokat? Mik itt a szabályok? A varázslatnak kell lennie szabályainak”. És néha, amikor ezt mondják nekem, elmagyarázom nekik, hogy igen, biztosan vannak szabályai, mint ahogyan az életnek is vannak, de nem kaptam szabálykönyvet, amikor megszülettem, próbálom őket kitalálni, ahogy haladok előre. És biztos vagyok benne, hogy a varázslat esetében is ez a helyzet. És néha elmagyarázom, hogy igen, a varázslatnak vannak szabályai, és ha figyelmesen elolvassák még egyszer, rá fognak jönni mik azok. És néha csak sóhajtok, és azt mondom, IGEN EZEK A SZABÁLYOK, EGYÁLATLÁN NEM FIGYELTÉL és akkor mindenki nagyon boldog.

 

És vannak olyan helyek a filmben – vagy azért mert megkérték rá, vagy azért mert ez volt a feladata – ahol Akiva elmagyarázza a varázslat szabályait. És én bíztam benne, és bíztam a filmben, és jobban szerettem volna, ha én magam jöhetek rá a szabályokra.

 

Tessék. Egy igazi film – a leginkább Terry Gilliam A halászkirály legendája című filmjére emlékeztet.

 

 

...

Ami egy másik filmre emlékeztet. Nem hiszem, hogy blogoltam volna róla (bár a Twitteren írtam róla, még a boldog twitterezős időkben). Ez egy dokumentumfilm, amit Teller (a Penn és Teller-ből) rendezett, és egy férfiról szól, aki azt gondolja, hogy rájött arra az optikai törvényre, amit Vermeer használt a festményein, és neki áll reprodukálni a képeket.

 

Ez nem egy száraz dokumentumfilm a művészetről. Ez egy csodálatos, kihívásokkal teli, vicces film arról, hogy milyen embernek lenni. Itt egy link a weboldalról, ahol megtudhatod, hol nézheted meg. MENJ ÉS NÉZD MEG. Később még megköszönöd.

...

Néhány évvel ezelőtt P. Craig Russel és még pár kitűnő művész képregénykörökből, nekilátott két adaptációnak a TEMETŐK KÖNYVÉ-ből. És ez idén fog megjelenni. Az első július 29.-én, a második szeptember 30.-án. Minden művész egy-egy fejezetet kapott.

 

Itt van néhány oldal a második fejezetből…

Az első rész alkotói:

Kevin Nowlan

P. Craig Russell

Tony Harris

Scott Hampton

Galen Showman

Jill Thompson

Stephen B. Scott

 

A második rész alkotói:

David Lafuente

Scott Hampton

P. Craig Russell

Kevin Nowlan

Galen Showman

Kapható lesz a könyvesboltokban, és remélem, a közeletekben lévő képregény boltokban is. Két elképesztően gyönyörű könyv.

...

A BBC-n láttam, hogy a Penguin India beleegyezett, hogy visszahívják és bezúzzák Wendy Doniger The Hindus: An Alternative History című könyvének összes példányát. http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-india-26133291 ( Itt van a New York Times ajánlója a könyvről, amikor megjelent: http://www.nytimes.com/2009/04/26/books/review/Mishra-t.html). Szomorú látni, amikor egy szerző nem védi meg a saját könyvét.

A megoldás, ha nem tetszik egy könyv, az, hogy elmagyarázod, miért nem tetszik, rámutatsz a hibáira, megírod a saját könyved. És nem az, hogy bezúzatod a könyvet, mert sértő rád nézve. Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy rossz. Főleg, akkor, ha úgy gondolod, hogy rossz.

(És megjegyezném, hogy a könyv jelenleg az Amazon listáján tör utat magának. Ami valószínűleg, nem az az eredmény, amit a könyv betiltásával el akartak érni. Ezt úgy hívják, hogy Streisand-hatás (Neil a jelenség Wikipedia oldalát linkelte be, én kicseréltem a magyar leírással. Lettie).